Miért tudunk olyan dolgok miatt is szorongani, amelyek még meg sem történtek?
A szorongás nem mindig a jelenre adott reakció. Gyakran a jövőről alkotott előrejelzéseinkre adott válasz.
A szorongás különös jelenség
A félelemmel ellentétben gyakran nincs egyértelmű tárgya. Nem feltétlenül történik éppen valami veszélyes, mégis megjelenik bennünk a feszültség, a nyugtalanság vagy az aggodalom érzése.
Talán egy közelgő beszélgetés miatt. Egy döntés előtt állunk. Várunk egy visszajelzésre. Vagy egyszerűen csak nem tudjuk, hogyan alakul majd egy számunkra fontos helyzet.
A közös ezekben az élményekben az, hogy a szorongás tárgya sokszor még nem a jelenben van.
Hanem a jövőben.
A szorongás nem csupán érzelem
A kognitív pszichológia egyik fontos felismerése, hogy az érzelmek nem közvetlenül az eseményekből következnek. Két ember ugyanabban a helyzetben egészen eltérő érzelmi reakciót élhet át attól függően, hogyan értelmezi azt.
Ez a szorongás esetében különösen jól megfigyelhető.
Amikor egy bizonytalan helyzettel találkozunk, nem egyszerűen várunk arra, hogy mi történik majd. Az elménk folyamatosan dolgozik: előrejelzéseket készít, lehetséges kimeneteleket alkot, forgatókönyveket épít.
A kérdés ilyenkor nem csupán az, hogy mi fog történni, hanem az is, hogy mit jelentene számomra, ha ez történne.
A bizonytalanság nehézsége
A legtöbb ember nem magát a rossz hírt viseli a legnehezebben.
Sokszor a bizonytalanságot.
Amíg nem tudjuk, mi fog történni, addig számtalan lehetőség nyitva áll előttünk. Az emberi gondolkodás azonban nehezen viseli az üres helyeket. Hajlamosak vagyunk kitölteni őket feltételezésekkel, értelmezésekkel és várakozásokkal.
A szorongás egyik sajátossága éppen az, hogy ezek az előrejelzések gyakran a lehetséges veszteségekre, kudarcokra vagy negatív következményekre irányulnak.
Nem azért, mert ezek biztosan bekövetkeznek.
Hanem mert az elménk megpróbál felkészülni rájuk.
A jövővel kapcsolatban élünk át érzelmeket
Érdekes paradoxon, hogy képesek vagyunk valós érzelmi reakciókat átélni olyan események miatt, amelyek kizárólag a képzeletünkben léteznek.
Egy elutasítás, amely még nem történt meg.
Egy kudarc, amely talán soha nem következik be.
Egy beszélgetés, amelynek a kimeneteléről semmit sem tudunk.
Mégis, ezek a mentális reprezentációk érzelmileg hatnak ránk.
A szorongás ezért tekinthető bizonyos értelemben jövőorientált érzelemnek: nem a jelen valóságára reagálunk, hanem arra, ahogyan a lehetséges jövőt elképzeljük.
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
Azt, hogy nem mindig az esemény maga okozza a legnagyobb terhet.
Sokszor az a történet, amelyet közben alkotunk róla.
Ez nem azt jelenti, hogy a félelmeink irracionálisak vagy „csak a fejünkben léteznek”. A bizonytalanság valóban nehéz lehet. Egy munkahelyváltás, egy fontos döntés vagy egy kapcsolat jövője valódi tétet hordoz.
Mégis érdemes néha megállni, és feltenni magunknak egy kérdést:
Az, amitől most tartok, valóban megtörtént már?
Vagy egyelőre csak egy lehetséges forgatókönyv?
Ez a különbségtétel nem szünteti meg a szorongást.
De segíthet tisztábban látni, hogy mi az, ami jelenleg valóság, és mi az, ami egyelőre az értelmezés és az előrejelzés világába tartozik.
Záró gondolat
A szorongás emberi tapasztalat.
Valószínűleg nem az a cél, hogy teljesen megszabaduljunk tőle.
Talán inkább az, hogy jobban megértsük.
Ha a szorongás részben abból fakad, ahogyan a jövő jelentését alakítjuk, akkor az önismeret egyik fontos kérdése nem az, hogy mitől félek, hanem az is, hogy:
Milyen történetet mesélek magamnak arról, ami még nem történt meg?
Források
Barlow, D. H. (2002). Anxiety and its disorders: The nature and treatment of anxiety and panic (2nd ed.). Guilford Press.
Clark, D. A., & Beck, A. T. (2010). Cognitive theory and therapy of anxiety and depression: Convergence with neurobiological findings. Trends in Cognitive Sciences, 14(9), 418–424.
Lazarus, R. S. (1991). Emotion and adaptation. Oxford University Press.
A cikk alapját képező gondolatok részben a szerző műhelymunkájának elméleti hátterére épülnek, amely a szorongás, a jelentésadás és az interpretációs torzítás kapcsolatát vizsgálja.