Miért éljük meg ugyanazt a helyzetet másként?
Az, amit átélünk, nem kizárólag attól függ, hogy mi történik velünk, hanem attól is, milyen jelentést tulajdonítunk a történéseknek.
Mi történik az esemény és az élmény között?
Gyakran magától értetődőnek vesszük, hogy ugyanaz a helyzet nagyjából ugyanazt az élményt váltja ki az emberekből. A mindennapi tapasztalat azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. Egy munkahelyi visszajelzés, egy elmaradt válasz vagy akár egy jelentéktelennek tűnő megjegyzés egészen eltérő érzelmi reakciókat válthat ki különböző emberekből. A kérdés ilyenkor nem csupán az, hogy mi történt, hanem az is, hogy milyen jelentést tulajdonítunk annak, ami történt.
A pszichológiai gondolkodás egyik fontos felismerése, hogy az események és az érzelmi reakciók között nem közvetlen kapcsolat áll fenn. Bár hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy egy helyzet „okozza” azt, amit érzünk, a folyamat valójában összetettebb. Amit átélünk, azt nem pusztán a helyzet alakítja, hanem az is, ahogyan értelmezzük azt.
Képzeljünk el egy egyszerű példát.
Egy vezető azt írja egy munkatársának, hogy másnap szeretne vele beszélni. Önmagában ez az információ viszonylag kevés dolgot árul el. Mégis előfordulhat, hogy valaki kíváncsian várja a találkozót, míg más egész este nyugtalan marad miatta.
A különbség nem feltétlenül magában az eseményben rejlik. Sokkal inkább abban, hogy milyen jelentést kapcsolunk hozzá. Az egyik ember számára egy ilyen üzenet egy új lehetőség előjele lehet, míg a másik számára a kritika vagy az elutasítás lehetőségét idézi fel.
Az esemény tehát ugyanaz marad, az élmény azonban eltérővé válik.
Mi alakítja az értelmezéseinket?
Amikor egy helyzetet értelmezünk, valójában soha nem a semmiből indulunk. Korábbi tapasztalataink, kapcsolataink, sikereink, csalódásaink és a világról kialakított meggyőződéseink mind részt vesznek abban, hogy mit látunk meg egy adott helyzetből.
Ez nem feltétlenül tudatos folyamat. A legtöbbször nem állunk meg mérlegelni a különböző lehetséges jelentéseket. Az értelmezés gyorsan és automatikusan történik, ezért könnyen az az érzésünk támadhat, hogy egyszerűen a valóságot látjuk.
Pedig gyakran nem magát a helyzetet érzékeljük közvetlenül, hanem annak számunkra jelentéssel bíró változatát.
A bizonytalanság szerepe
Minél egyértelműbb egy helyzet, annál kisebb teret kap az értelmezés. A mindennapi élet jelentős része azonban nem ilyen. Sok helyzet többféleképpen is magyarázható, és ilyenkor különösen nagy szerep jut annak, hogy milyen előzetes tapasztalatokkal és várakozásokkal közelítünk hozzá.
A bizonytalanság ezért nem csupán információhiányt jelent. Olyan teret is teremt, amelyet saját feltételezéseinkkel töltünk ki. Különösen igaz ez azokra a helyzetekre, amelyek számunkra fontosak: szakmai döntésekre, emberi kapcsolatokra vagy olyan visszajelzésekre, amelyek érintik az önmagunkról alkotott képet.
Létezik-e objektív nézőpont?
A legtöbben időről időre megtapasztaljuk, hogy egy korábban nyugtalanító helyzetre később visszatekintve egészen más jelentést tulajdonítunk. Ami akkor fenyegetőnek tűnt, utólag jelentéktelennek látszik. Máskor éppen fordítva: valaminek csak később értjük meg a valódi súlyát.
Ez arra emlékeztet, hogy a valósághoz való viszonyunk mindig részben értelmezett. Nem pusztán azt tapasztaljuk meg, ami történik velünk, hanem azt is, amit mindebből jelentésként létrehozunk.
Az önismeret talán nem is annyira arról szól, hogy megtaláljuk a helyes értelmezést. Sokkal inkább arról, hogy felismerjük: egy helyzetnek gyakran több olvasata is lehetséges. Amikor erre nyitottá válunk, nagyobb szabadságot nyerünk abban is, hogyan viszonyulunk ahhoz, amit átélünk.
Záró gondolat
Amikor két ember ugyanazt a helyzetet egészen másként éli meg, könnyű azt feltételezni, hogy egyikük közelebb áll a valósághoz. A legtöbb esetben azonban nem erről van szó. Inkább arról, hogy ugyanarra az eseményre eltérő tapasztalatokkal, várakozásokkal és jelentésekkel tekintenek.
Talán ezért olyan fontos időről időre megkérdezni magunktól: valóban azt látom, ami történik, vagy inkább azt, amit a történtek számomra jelentenek?
Források
Beck, A. T., & Clark, D. A. (1997). An information processing model of anxiety: Automatic and strategic processes.
Lazarus, R. S. (1991). Emotion and Adaptation.
Mathews, A., & MacLeod, C. (2005). Cognitive vulnerability to emotional disorders.
A cikk alapjául szolgáló gondolatok részben a szerző műhelymunkájának elméleti hátterére épülnek, amely a szorongás, az interpretáció és a jelentésadás kapcsolatát vizsgálja.